e-mail hirdetés szolgáltatók



Magyarország legveszélyesebb útjai – lista
Guardian: a brit kilépés napjáig érkező EU-munkavállalókra a jelenlegi jogosultságok vonatkoznának
Feladta magát a belga hatóságoknak a volt katalán elnök
Jövőre az őstermelők adóbevallását is a NAV készíti
Ezen a magyar oldalon megmérheti, átveri-e a netszolgáltatója



  •  
  • Kapcsolatok tára
  •  
  • Lapszemle
  •  
  • Interjúk, riportok, szakcikkek
  •  
  • Önkormányzati ingatlanok



  •  
  • Jogszabálykereső
  •  
  • Gépjárműkereső






    A szavazás szünetel



    E-ügyintézés

    Általános hírek EU-információk Pályázatok
    Helyi hírek Felhívások Eseménynaptár

    Szabálytalanságokról – preventív jelleggel

    Dr. Lóránt Zoltán, az ÁSZ főigazgatója az önkormányzatok gazdálkodásáról



    Egyenletesen és folyamatosan javul az önkormányzatok gazdálkodásának szabályozottsága –összegezte az Állami Számvevőszék tavaly megkezdett kiemelt vizsgálatainak eredményeit. Hogy ez pontosan mit jelent azt nehéz megmondani, mivel még ma is előfordul, hogy például egy megyei önkormányzat nem rendelkezik SZMSZ-szel, és a számvevők hosszú oldalakon keresztül sorolják a jelentéseikben az egyes önkormányzatoknak, hogy miként lenne helyénvaló gazdálkodni. Dr. Lóránt Zoltán, az Állami Számvevőszék főigazgatója azonban úgy véli: munkájuk inkább preventív jellegű, mintsem azt célozza, hogy a szabálytalankodókat fülön csípjék.


    Egy gazdasági társaság, ha annyi szabálytalanságot követne el mint egy-egy önkormányzat, könnyen lehet, hogy csődöt jelenthetne a büntetések miatt –gondolom magamban az ÁSZ legfrissebb jelentéseit böngészve. A főigazgató azonban szélesebb perspektívába helyezi a kérdést, s a hiányosságok egy jelentős részét a központi szabályozásban (vagy szabályozatlanságban), illetve a forrás- és az ebből is adódó képzett humánkapacitás hiányában látja.


    Kicsi a mozgástér


    A központi költségvetés négy alrendszerből tevődik össze – magyarázza a főigazgató –, amelyek közül az egyik legösszetettebb, számos egyedi sajátossággal bíró az önkormányzati rendszer – 2003-ban közvetve vagy közvetlenül mintegy 2700 milliárd forint jelent meg ezen a szinten. Ez csak a másik három – a köz-ponti költségvetés, a decentralizált alapok, a társadalombiztosítás és a nyugdíjalapok – terhére bővülhet vagy szűkülhet. Ezért ha az államháztartás rosszabb helyzetben van, ez jelentős kihatással van az önkormányzatokra is – vázolja fel a kereteket Lóránt Zoltán.

    Az önkormányzati rendszer problémáit ecsetelve első helyen említi az önkormányzatok autonómiájának kérdését. Tudniillik, hogy az önkormányzati törvény megalkotásakor a lehető legnagyobb autonómiát adta a parlament az önkormányzatoknak, így jelenleg azonos jogok, feladatok és hatáskörök illetik meg a Fővárosi Önkormányzatot és a legkisebb zalai falut, ami a főigazgató szerint nonszensz helyzetet teremtett. A forráshiánnyal küszködő „zalai falu” pedig a kormánytól ugyanúgy kapja évről évre az újabbnál újabb feladatokat, mint a nagyvárosi önkormányzatok. Ezeket azonban a központi költségvetés nem finanszírozza teljeskörűen, így a végrehajtás költségeit az önkormányzatoknak saját bevételeikből kellene előteremteniük. Miután nagyon sok önkormányzatnak nincs vagy alig van saját bevétele, e tekintetben óriási az aránytalanság.



    Heroikus intézményfenntartás

    Jelenleg Magyarországon mintegy 13 ezer intézményt tart fent 3176 önkormányzat (és elenyésző mértékben az 1860 kisebbségi önkormányzat). A magyar önkormányzati rendszerben ugyanis az a meglehetősen furcsa helyzet alakult ki, hogy feladatfinanszírozás helyett intézményfinanszírozás működik – elemzi a főigazgató a második nagy problémát. Ez a rendszer egy évtizedekkel ezelőtt kialakult struktúrát konzervál, amelynek fenntartása az önkormányzati költségvetések döntő részét elviszi. Így aztán beruházásra, fejlesztésre gyakorlatilag nem sok marad: országosan 0 és 10 százalék közöttire tehető a helyi büdzsék fejlesztési kerete, ami hosszabb távon tarthatatlan – mutat rá a szakember.
    „Nem tartom szerencsésnek, hogy az elnéptelenedő kistelepülések abban látják a falu népességmegtartó erejét, hogy erejükön felül is általános iskolát vagy óvodát tartsanak fenn. Noha a kis önkormányzatok esetén gazdasági kényszer lenne a társulás, meglehetősen kicsi erre a hajlandóság, amit csak a finanszírozás reformjával lehet megváltoztatni.” (Erre vannak is kísérletek, átütő eredmény nélkül; lásd cikkünket az előző oldalakon – a Szerk.) Nem világos a kötelező és az önként vállalt fel-adatok egymáshoz viszonyított aránya sem – emeli ki Lóránt Zoltán. „Én a Pénzügyminisztérium helyében előírnám, azt, hogy minden önkormányzat mutassa ki, hogy a törvény által előírt kötelező és önként vállalt feladatoknak mekkora a bevétel- és költségigénye. Ez azonban senkinek sem érdeke: a Pénzügyminisztérium számára feketén-fehéren kiderülne, hogy a kötelező feladatoknak mintegy hetven százalékos a költségvetés általi finanszírozása, a polgármester pedig nagyon nehezen tudná kommunikálni a választói felé, hogy például miért kap egy helyi sportkör kétszer annyi támogatást, mint a helyi óvoda” – fogalmaz a főigazgató.
    Furcsa helyzet alakul ki abból is, hogy a városok egyre-másra adják át iskoláikat a megyei önkormányzatok számára, amelyek nem tudják „továbbpasszolni” a feladatot, így különböző pótelőirányzatokból tartják fenn azokat. A megye azonban csak az iskolában folyó oktatást finanszírozza, az épület, az ahhoz tartozó infrastruktúra tulajdonosa változatlanul – mint fenntartó – a város. Miután nem létezik felújítási normatíva, a két önkormányzat (a működtető és a tulajdonos) egy-másra mutogat, amikor állagmegóvást kellene végezni az iskolaépületen, amely így folyamatosan és meg-állíthatatlanul lepusztul.



    A belső ellenőrzés nem magánügy

    A központi szabályozással vannak más gondok is. Például a belső ellenőrzési társulások létrejöttét támogatja az állam, ám előírja, hogy minimum nyolc önkormányzatnak és 15 intézménynek kell részt vennie a társulásban. „Én annak is örülnék, ha csak két ön-kormányzat összefogna!” – fejezi ki nemtetszését a fő-igazgató. „Nem is csoda, hogy 2002-ben például az e célra szánt 100 millió forintos keretből mindössze 28 milliót „hívtak le” az önkormányzatok” – teszi hozzá.
    A belső ellenőrzés többnyire akadozik, rendszertelen, nem működik. A 2000 lélekszám feletti településeken például kötelező a pénzügyi bizottság létrehozása is. A négyéves politikai váltógazdaság folytán azonban mire a bizottság tagjai megtanulják a feladatukat, többségükben le is cserélődnek. Ezért a szakmai folytonosság nem biztosított.
    A belső ellenőrzés azért is lenne nagyon fontos, mert az önkormányzatok mint tulajdonosok bírnak különböző gazdasági érdekeltségekkel, így pl. közszolgáltató, közüzemi vállalkozásokkal. Ezek esetében a felügyeleti, illetve tulajdonosi rendszeres ellenőrzések nem megoldottak. De kötnek az önkormányzatok különböző feladat-ellátási szerződéseket is közhasznú társaságokkal, civil szervezetekkel, ám többségük nem kíséri figyelemmel, hogy az átadott feladatok valóban megvalósulnak-e, és ha igen, milyen színvonalon. Nagyon gyakran elmarad a különböző céltámogatások felhasználásának ellenőrzése is.
    Az önkormányzatok esetében az Állami Számvevőszék az egyedüli külső ellenőrzési szerv. Ugyanakkor az önkormányzatok egy részének kötelező könyvvizsgálót is foglalkoztatnia. A könyvvizsgálói jelentés az Állami Számvevőszék vizsgálatait szakszerűen kiegészíthetné, a folyamatos gazdálkodási ellenőrzés ezáltal jobban követhető lenne. Ezért az Állami Számvevő-széknek az a javaslata, hogy a BM, illetve a PM pályázat útján központilag pályáztassa, illetve finanszírozza e feladatkör ellátását, azaz ne függjön a megbízott a megbízó önkormányzattól.


    "Ne a tükröt átkozd…"

    Az Állami Számvevőszéknek elsődleges feladata tükröt tartani a vizsgált önkormányzatok elé. A vizsgálatok célja sokkal inkább preventív jellegű: „munkánkat nem arra igyekszünk kihegyezni, hogy találjunk valamit” – mutat rá a főigazgató. „Az Állami Számvevőszék jelenleg analitikus mélységben kény-szerül vizsgálatokra: a bevételi pénztárbizonylatok vagy a leltáranalitikáig bezárólag ellenőrzi az önkormányzat működését. Meggyőződésem: nem ez, hanem a rendszer működésének (a feladat forrásszabályozás) a vizsgálata lenne a feladatunk. A nagyobb folyamatok elemzésétől a „belső ellenőri feladatok” veszik el az energiát. Az ÁSZ-nak sokkal nagyobb mértékben kellene tudni támaszkodni a belső ellenőrzésre, a pénzügyi bizottságok tevékenységére és könyvvizsgálatokra – vallja Lóránt Zoltán. „Ezért is tekintjük ki-emelt vizsgálati célnak a belső ellenőrzés minősítését”-teszi hozzá.
    Az Állami Számvevőszéknek nincs és nem is kell, hogy legyen kapacitása a közel 3200 önkormányzat évenkénti külső ellenőrzésére. „Az OGY múlt évi határozatával feladatul kaptuk, hogy választási ciklusonként legalább egyszer minden helyi önkormányzat vizsgálatára kerüljön sor, és a jelentős költségvetéssel és vagyonnal bíró városi önkormányzatokat pedig átfogó jelleggel ellenőrizzük.” Ez utóbbi körön belül – a korábbi évek gyakorlatával szemben, amikor csak összegző jelentések készültek az önkormányzatokról – egyedi jelentések is készülnek. Ezen belül külön hangsúlyozottabb feladat a fővárosi, a kerületi, a megyei önkormányzatok, valamint a megyei jogú városok ellenőrzése. Tavaly 17 önálló jelentést készített az Állami Számvevőszék, amelyek megtalálhatók az ÁSZ honlapján, és az idei vizsgálatok is sorra megjelennek itt.


    Virtuális vagyongyarapodás

    Az Állami Számvevőszék munkája az önkormányzatok ellenőrzése során három nagy csomópont köré szerveződik: ez a klasszikus költségvetési és zár-számadási ellenőrzés, a vagyongazdálkodás ellenőrzése, továbbá az egyéb szabályszerűségi (téma) ellen-őrzés. „A költségvetésekről általában elmondható, hogy a testületek gyakran késve készítik el ezeket, illetve az előirányzat módosításokat sem időben hajtják végre – nem egy olyan esettel találkoztunk, hogy a tárgyévet követő évben módosították az előirányzatokat” – kezdi a feltárt szabálytalanságok sorát a főigazgató.

    Nagy hiányosságok vannak a gazdasági programok készítése terén is, amit az önkormányzati törvény ír elő a képviselő-testületek számára. Még nagy-városokban, sőt megyei önkormányzatoknál is előfordult, hogy nem készítenek gazdasági programot, amihez az éves költségvetési rendeleteknek igazodniuk kellene. Ezzel is függ össze, hogy még a városokban sincs meg a több évre áthúzódó kötelezettségvállalások nyilvántartása. Késve, illetve nem szabályszerűen készülnek a zárszámadások és nem teljeskörűek a mérlegekhez szükséges leltárok.

    A vagyongazdálkodással kapcsolatban érdekes helyzet, hogy jogszabályi előírás alapján az önkormányzatoknak fel kellett mérni a vagyonukat, újraértékelni az érték nélkül nyilvántartott eszközöket stb. Ennek folytán egy év alatt 3200 milliárd forintról 2003-ra megduplázódott, 6200 milliárd forintra „növekedett” az önkormányzati vagyonállomány, sőt előzetes mérlegadatok további progresszivitást jeleznek: ugyanis a 2003. XII. 31-i vagyonérték meghaladja a kilencezer milliárd forintot. Miközben a tényleges vagyon használati értékben szinte változatlan maradt! Ez az amortizációval összefüggésben vethetne fel problémákat – jegyzi meg a számvevőszéki vezető –, melynek az éves mértéke a vagyonérték meghatározott százaléka. Erre a célra azonban ma sajnálatos módon nincs normatív támogatás. Tehát ezt a virtuális vagyonnövekedést nem követi az eszközállomány elhasználódását, pótlását követő forrásrendszer. Természetesen ez a központi költségvetésre óriási terhet jelentene. Ezért kellene erre egy hosszú távú stratégiát elfogadni, lehetőleg mielőbb.
    A szabályozás kapcsán sajátos gyakorlat, hogy az önkormányzatok egy része nem adaptálja a különböző cégek által készített szabályzatokat. Rossz tapasztalatokra tettek szert a számvevők az utalványozás, ellenjegyzés, kötelezettségvállalások témakör-ében is: nagyon kevés helyen szabályozták ezeket a kérdéseket, akárcsak a házipénztárban az elszámolásra kiadott előlegek nyilvántartását. Nagy a rendet-lenség a választott tisztségviselők természetbeni, illetve általány jellegű juttatásai körül is – emel ki néhány „szarvashibát” Lóránt Zoltán, akinek meggyőződése szerint a működő belső ellenőrzés nagymértékben elősegíthetné az önkormányzatok jogszabályszerű működését.

    Kérdésemre, hogy vajon a közigazgatási hivatalok miért nem veszik észre a szabálytalanságoknak legalább egy részét, ami az önkormányzati rendeletek kötelező „felülvizsgálatával” felszínre kerülhetne, Lóránt Zoltán röviden így fogalmazott: más kérdés a rendeletalkotás törvényességi kerete és megint más kérdés az operatív gazdálkodás a „helyszínen”. Szerettük volna ezt a kérdést dr. Felkai László-nak, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjének is feltenni, ám ő titkárnőjén keresztül azzal hárította el a válaszadást, hogy az önkormányzatok ellenőrzésére csak az Állami Számvevőszék jogosult.



    Milliárdos ajándék az önkormányzatoknak


    Közel félszáz önkormányzat mintegy 180 ingatlant kap ingyenesen a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól (KVI) a kormány május végi döntése nyomán. Az át-adásra kerülő ingatlanvagyon nyilvántartási értéken mintegy 1,3 milliárd forintra tehető, piaci áruk azonban ennek akár 6-8-szorosa is lehet - tudtuk meg Bardóczy Árpádtól, a KVI főosztályvezetőjétől. A vagyon az átadás után nem a piaci, hanem a könyv szerinti nyilvántartott értéken kerül be az önkormányzatok vagyonmérlegébe. Az állam olyan ingatlanokat ajánlott fel az önkormányzatok számára, amelyeknek hasznosítása évek óta gondot okoz: általában elhagyott laktanyákról, ipari épületekről és telepekről, de számos beépítetlen telekről is szó van. Az önkormányzatok február óta nyújthatják be igényeiket az ingatlanokra, s egy évben kétszer dönt a kormány az ingyenes átadásról - legközelebb ősszel. Az önkormányzatok csak akkor nyújthatják be igényüket egy-egy ingatlanra, ha igazolják, hogy konkrét elképzelésük van a hasznosításról. Eddig körülbelül száz önkormányzat nyújtott be igényt, amelyeknek azonban több mint fele formai vagy tartalmi okokból nem felelt meg a pályázati kiírásnak.
    Ellenzéki képviselők felvetették, hogy a KVI leginkább a kormánypártokhoz közeli önkormányzatok igényeit elégíti ki. Thuma József, a KVI vezérigazgatója az Országgyűlés pénzügyi bizottságának ülésén ezzel kapcsolatban kijelentette: "semmiféle politikai akarat nem jelent meg a KVI felé az önkormányzatoknak történő vagyonátadás kapcsán".



    Nő a számvevőszék függetlensége


    Az Állami Számvevőszékről (ÁSZ) szóló törvény módosítása növeli az ÁSZ függetlenségét azzal, hogy a szervezet maga határozhatja meg költségvetését és lét-számgazdálkodása sem korlátozott – mondta Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke egy májusban tartott sajtótájékoztatón. Kovács Árpád méltatta, hogy a nagyobb függetlenségnek köszönhetően a bázisszemlélet helyett feladatfinanszírozásra épülő költségvetést határozhatnak meg, ami azonban szavai szerint továbbra is takarékos lesz. Lóránt Zoltán, az ÁSZ főigazgatója 17 kiemelt önkormányzat ellenőrzésének tapasztalatai alapján elmondta: az önkormányzatokra továbbra is a pazarlás és a hiány együttes megléte jellemző. A főigazgató példaként említette, hogy az önkormányzatok egy részénél a tartósan lekötött eszközök nagysága nem változott, inkább rövid lejáratú hitelt vettek fel. A vizsgált önkormányzatok forrásai között a kötelezettségek a 2000. évi 83,26 milliárd forintról 2002-re 180,34 milliárd forintra nőttek. A legnagyobb összegű, 131 milliárd forintos kötelezettség-állománnyal a fővárosi ön-kormányzat rendelkezett. A kötelezettségek mérleg-főösszeghez viszonyított aránya 2002-ben a fővárosi önkormányzatnál 4,8 százalékkal, a megyei önkormányzatoknál 1,4 százalékkal, a fővárosi kerületi ön-kormányzatoknál pedig 1,9 százalékkal nőtt.



    Felhasználónév:
    Jelszó:



    Közérdekű adatok



    Vélemények a honlapról
    Helyi ügyek
    Miért nem frissítik a honlapot?



  •  
  • Polgármesteri hivatal
  •  
  • Letölthető űrlapok
  •  
  • Rendeletek
  •  
  • Testületi ülések
  •  
  • Üvegzseb



    Helyi pályázatok










    Szakadáti templomtörténet